Korongvilág Скачать все книги 13 Количество книг

Volt egyszer egy szegény ember, s annak nyolc fia. A nyolcadik fiú felnőtt, megházasodott, és lett nyolc fia, s mivel csupán egyetlen foglalkozás jöhet szóba egy nyolcadik fiú nyolcadik fiának esetében, hát varázslónak állt. És bölcs lett meg hatalmas, na jó, mindenesetre hatalmas, s viselte a csúcsos kalapot, és itt a vége, fuss el véle? Itt kellett volna vége legyen?

Ám a férfi elmenekült a varázslatok csarnokából, szerelembe esett, megházasodott – nem feltétlen ebben a sorrendben. És lett neki hét fia, mind már a bölcsőben olyan hatalmas, mint akármelyik varázsló kerek e világon. És aztán lett egy nyolcadik fia! Egy varázsló a négyzeten. Az igézés, bűvölés, bájolás, varázsolás, egyszóval a mágia forrása.

Dob Kvartély, a varázsló még megtette kötelességét, mielőtt a Halál megkopogtatta vállát csontkezével; továbbadta mágikus botját egy nyolcadik fiú nyolcadik fiának. Kollegái balszerencséjére a mágia e soviniszta (ha nem is nőgyűlölő) világában elfelejtette megvizsgálni az újszülött gyermek nemét…

A halál eltűnt! Állítólag… ööö… eltávozott. És ez olyasfajta káoszhoz vezet, amilyenek mindig is keletkeznek, amikor egy létfontosságú közszolgáltatás megszűnik. Időközben egy messzi, messzi kis farmon feltűnik egy magas, sötét idegen, aki meglehetősen jól bánik a kaszával. És mivel épp aratómunkásokat keresnek…

Nagy A’Tuin, a Korongvilágot hátán cipelő csillagteknőc az egyetlen lény kerek e világon, aki pontosan tudja, hová tart. Hamarosan a Korong varázslói is megtudják, és akkor kezdhetnek csak igazán aggódni…

A világot katasztrófa fenyegeti, s az egyetlen ember, aki megmenthetné, Széltoló, egy meglehetősen kétes hírű és gyáva varázsló, aki eltűnt. Állítólag legutóbb a Peremről lezuhanni látták egy négyszemű turista társaságában…

A legmókásabb és legszokatlanabb fantasy történet az egész galaxisban. (Vagy bármely más galaxisban.)

A tündérek visszatérnek — de ezúttal nem csak a fogaidat akarják…

Wiharvész Anyó és apró boszorkányköre most igazi tündérekkel kerül szembe.

Beköszöntött nyárközép — azaz a mi világunkon Szent Iván — napjának éjjele. Ám nincs idő álmokra…

A darabban szerepet kapnak még törpék, varázslók, trollok, néptáncosok és egy orangután, valamint vérpatakok és rengeteg hollári-hó.

Ez az a hely, ahová a sárkányok elmentek. Itt hevernek.. nem holtan, nem álomban, hanem... szunnyadóban. És bár az általuk elfoglalt tér nem olyan, mint a normális tér, azért szorosan összezsúfolódnak. Esetleg emlékeztethetnek téged egy doboz szardíniára, már ha azt gondolod, hogy a szardíniák óriásiak és pikkelyesek. És, föltehetőleg, valahol akad egy konzervnyitó…

A Korongvilág alkimistái felfedezték az ezüstvászon varázslatát. Vajon mily sötét titkot rejteget a Holivud domb?

Viktor Tugelbendre („Nem tudok énekelni. Nem tudok táncolni. Valamennyire tudom forgatni a kardot.”) és Theda Withelre („Egy olyan kicsinyke faluból jöttem, hogy valószínűleg még soha nem hallottál róla”) vár a feladat, hogy kiderítse…

Kezdetben vala az Ige. Az Ige pediglen ez vala: — Hé, te! Mert Tesveer, a noícius a Választott Próféta. Aki békét akar és igazságot és felebaráti szeretetet. Valamint azt is szeretné, hogy az Inkvizíció hagyja abba a kínzást, most rögtön, kérem szépen…

Egész biztosan a legjobb regény, amit Terry Pratchett valaha is írt, és a legjobb komédia.

Valahol messze, az űr egy eldugott zugában lavíroz A’Tuin, a gigászi teknőc. Hátán a lenyűgözően őrült, páratlanul szórakoztató, sosem látott hősöktől és elvetemült egyénektől hemzsegő Korongvilág…

Kard és varázslat, Bárd és kacagás, Kalandok a Világ Pereméig — és még annál is tovább!

De nem létező vezetőik közül a legnagyobb tiszteletnek Wiharvész Anyó örvend közöttük.

Azonban még ő is kénytelen belátni, hogy a királyi udvar cselszövényeibe beleavatkozni jóval bonyolultabb, mint azt bizonyos színművek el szeretnék hitetni az emberrel…

A Halál kiskertjében üldögélt, és a kaszáját élezte. Az már olyan éles volt, hogy még a kósza szellőket is egyetlen mozdulattal két meglepett fuvallatra vágta szét, bár a kósza szellők nem voltak különösebben gyakoriak a Halál csöndes kertjében. A kert egy védett fennsíkon terült el, amely a korongvilág komplex dimenzióira nézett, s mögötte az Örökkévalóság hideg, zord, néma és elképesztően magas hegyei emelkedtek. Ide állt be inasnak Mort, a családja számára égetően kínos fiatalember. (Nem mintha a legkisebbik fiú nem lett volna segítőkész, ám az a meghatározhatatlan, lelkes segítőkészség jellemezte, amit a felnőtt férfiak hamar megtanulnak rettegni. Volt valami ragályos, esetleg az sem kizárt, hogy végzetes benne.) A kötelességtudó Halál bevezeti inasát a halálkodás művészetébe, aztán nyugdíjba vonul hogy kipróbálja azt, amit mindig is szeretett volna. Pecázni, kismacskát simogatni és krumplit sütni. Inasa viszont okoz némi bonyodalmat a valóság szövedékében, ami különben is hajlamos a csomósodása. Így aztán nem hal meg egy tőrbecsalt királykisasszony, visszatér holtaiból egy kétezer éves varázsló, de legalább a halál lánya jól mulat.

Serdülőkorú istennek lenni egyáltalán nem könnyű. Azonban az orgyilkos kiképzésen való részvétel kimondottan tetszik Teppiknek — legalábbis addig, míg tényleg meg nem kell ölnie valakit. Igazán aggódni viszont csak akkor kezd, amikor atyja, a Fáraó eltávozik az örök múmiaságba, és ráhagyja az uralkodás minden nyűgét. Nem elég, hogy mostantól neki kell reggelente előidéznie a napfelkeltét, minden előképzettség nélkül, de még a Piramisok körül is támad egy kis gubanc…

Erik a Korongvilág egyetlen démonidéző-hackere.

Nagy kár, hogy nem valami jó benne.

Csupán annyit szeretne, hogy teljesüljön három kívánsága. Nem vágyik semmi különlegesre — legyen halhatatlan, uralkodjon az egész világ fölött, szeressen belé őrülten a világ legszebb nője, a szokásos.

Ám egy traktábilis démon helyett Széltolót idézi meg, aki minden valószínűség szerint a világegyetem legkevésbé rátermett varázslója, valamint Poggyász néven ismert szerfölött intraktábilis és rosszindulatú utazási kelléket.

Velük az oldalán Erikre nagy utazás vár az időn és a téren át, amitől majd inkább azt fogja kívánni (és a lelke üdvösségét is odaadná érte), hogy bárcsak meg se született volna.