Hozsánna néked, Leibowitz!

A Leibowitz-rend apátságában a Memorabíliákat gyűjtik, a Tűzözön előtti civilizáció becses írott emlékeit. Nem veszélytelen hivatás ez, hiszen a tudományellenes közhangulat épp a tudományt, a kultúrát okolja az új nyomorúságért.

A szerzet a kőkorszaki körülmények között is jó munkát végez. A nemzedékről nemzedékre átmenekített és megőrzött források révén az emberiség újra megalkotja az „első” gőzgépet, az „első” izzólámpát, majd természetesen az „első” atommáglyát.

És 1200 évvel a Tűzözön után végre ismét elhárulnak a technikai akadályok az újabb Tűzözön elől…

Az először 1959-ben megjelent (és 1988-ban magyarul is közreadott) amerikai regény valóságos mérföldkő a sci-fi irodalom történetében, műfajának klasszikusa. Szerzője, Walter M. Miller (1923–1996) szinte nem is írt egyebet. Hiába próbálkozott, képtelen volt tökéletes művét felülmúlni. Könyvét második világháborús élményei ihlették: bombázótiszt volt az itáliai hadszíntéren. Ötvenhárom bevetésen vett részt, ő találta telibe a Benedek-rendiek ősi apátságát. A tragédia súlya egész életében nyomasztotta. Önkezével vetett véget életének.